Improvement meme -Cecaangyal

* * * * * * * * * *
HUN
A 2006 előtti szörnyűségek még mindig hiányoznak, a jótékony homály és a porréteg fedje őket~ 

2006 előtt: 6 éves korom óta rajzolok hobbi szinten nagynéném miatt (később játszottam a gondolattal, hogy majd én egyetemre megyek, de nem jött össze). Kutyák, macskák, kardfogú tigrisek, oroszlánok (Oroszlánkirály imádat) és velociraptorok (Jurassic Park!) voltak főleg kisErika áldozatai, de aztán jött 2000 és az animék vetítése az RTL klubon.
Első animés képem egy Bunny volt a Sailor moonból, aztán átálltam a fakemonok tervezgetésére és a Digimon kártyákról Tai lemásolásának ezerszer x) Haladtam. Először megtanultam normálisan arcot rajzolni, de még amikor ez nem ment, a karaktereim már akkor is futottak. Imádtam Digimonokat tervezni és humanizálni. Ahogy lett gépünk, Paintben rengeteget rajzoltam

2006: A PC Gurunak, NVidia videókártya demonstrációjának (sok szép kép) és a Tomb Raidernek köszönhetően nekiláttam másolni. Nem pontról pontra, hanem saját karaktereim rajzoltam le azokban a pózokban. Egészen kellemes emiatt a anatómia és dinamikusak a pózok, de a fejek valami szörnyűek.
Az Éden projekt akkor már létezett, de nem ilyen kiforrottan. Nagyon erős volt benne még a Digimon szál.
A fő karakterem Derdriu és Mewmacca volt, egy sidhe testvérpár (akkoriban teljesen bele voltam buzulva a kelta mitológiába), őket rajzoltam a legtöbbször. Egész családfákat terveztem meg.

2007: Rajzfakt. Kockológia, portrék, új eszközök kipróbálása és tollról át kellett térnem a ceruzára. Ennek ellenére a skicceim még mindig tollasak, azokat a mai napig tollal rajzolom. Főleg grafittal alkotok, de a Horoszkóp sorozat erejéig áttérek színesekre és ezek mellett is próbálkozom velük, főleg mitikus lényeket rajzolgatok és újakat találok ki (Arduinna a szárnyas driád).
Jellemzőek a "husis" lányok, az állak még mindig hatalmasak.
Éden egyre erősödik, van itt testvérszerelemtől kezdve minden, óriási bonyodalom. Elkészül az első rajz a főhősről, Viktorról (aki ekkor még félig Digimon OC).

2008: A legszörnyűbb évem.
Óriási stressz, hajtás, mi legyek, ha nagy leszek, érettségi, felvételi. Meg akarok halni. Depresszió. Elcsap egy autó és minden felvételit elbukok, van nagyobb bajom is, mint hogy ezek miatt aggódjak. Fordulópont.
Bátrabban rajzolok több szereplős képeket, kezdek részletező lenni háttérügyben és az azóta mániámmá vált erős fény-árnyék különbségű képek is ekkor kezdenek előjönni. Ajándékba kapok egy Genius 8x6-ost (vagy 6x8-ast?) és próbálkozom a digitális képekkel -nem sok sikerrel.
Fő karakterek megváltoznak, most is kemonokat rajzolok, de cicák helyett patásokat, pl Xerant, aki egy faunlány (utolsó képen).

2009: Az év elejét hárpiarajzolással kezdem NakiBird-nak. Sok-sok hárpiapasi~ xD Ballagásomra kapok nagynénéméktől egy párizsi utat és az ott beszerzett WoW képregényből (Ludo Lullabi féle Wrynn sorozat) bőszen gyakorlom a férfi profilt és felsőtestet. Boldogság.
WoWozom még mindig~
Megismerkedem két lökött alakkal (Xef és Necro), köszönhetően a rajzkörnek és az egyedüli alkalommal megrendezett ceglédi anime találkozónak x)
Bátorítanak a mangarajzolásra, új karakterek születnek és többen előtérbe kerülnek a régiek közül. A közös rajzolások során szépen összekovácsolódunk.
Éden előjön újra és azóta folyamatosan alakul. Megjelenik 3 gonosz, főellenségek, a sárkányok nemzetségéből, akik bár nem tudatosan, de rajtunk alapszanak: Emno, Serakk és Hiisi. Később ők teljesen más szerepet kapnak a sztoriban, de ezt már tudjátok
Alakul a stílusom, sok ajándékrajz, request egymásnak és új dolgokat próbálok ki, pl fan artolok!
WoW.hu-n lévő rajzos közösséget ámulom, többeket azóta is szemmel tartok Kis elismerésért képes vagyok hajtani egy-egy WoW témájú rajzzal~
Elég egyszerű a stílusom, de már kezdek részletezni.

2010: Aréna projekt. Az egyetlen történetem amiből kész van az első fejezet.A trio felbomlik. Rajzkör miatt az anatómiám a csúcson.
Noni hatalmas szerelem, állandóan őt rajzolom, majd N hatására egy pszichopata állattá változik, aki az ősi időkben egy vérszomjas maja istenség avatárjaként tiszteltek, csak valami elromlott...
Az Őrzőként megismert 3 sárkány teljesen kiforr jellemileg és nagyjából a szerepük is tisztázott. Mellékszereplők tűnnek el és újak kerülnek elő, főleg sárkány körökből (Mira és Llyr népe).
Geniusom már rég halott, de újra próbálkozom a digi képekkel, fejlődést remélve. Tablet híján egérrel szenvedünk.
Még több WoW, még több páncélzat, még több részlet -de így is sokaknak túlstilizált.
Év végére ismét ceruzázok.

2011: Nevezhetnénk ezt a sárkány évének is
Rengeteg sárkányos firka, sárkányos versenyre készülök, megszületik Oppi és Pocak, majd Mr. Feather is. Matyusról, Zoltánról és Iluskáról nem is beszélve x)
Serakk uramék sárkány formáit is variálom.
Megunom a folyamatos rettegést és csinálok magamnak egy mumust. Pracli. Vagy ez már előző év vége? Nem is tudom igazán~
Egy újabb történet tűnik fel, a Reiki, ami egy kristályokon és azok erején alapuló sztori. Rátaláltam egy apró kis szentélyre, a kristályokat eddig is imádtam, de már hozzájuk is tudok jutni így ez a történet is elindul.
Újra chibizek, a commissionok hatására, rengeteget változik a stílusom ez ügyben.
Visszatérek a tradicionális technikákhoz. A conos workshop pedig megmutatta az akvarellt és több év után újra hozzá mertem nyúlni. Rengeteg akvarelles kép születik, ez uralja a sárkányok mellett az évet.
A stilizálás marad, de valamivel, valamiért mégis teljesen mások az arcok, kevésbé rajzfilmes, mangás az egész stílus.
Az orrokkal és a rövid lábakkal állandóan elcseszem a képeim, tobzódnak év vége felé a hibák.
Sok karakteres képek ismét.
Új kari születik, egy remake, Rona. Később minden csajosság rajta fog lecsapódni, 2012 áprilisára már biszexuális x)

2012: Az évet hatalmas pofára eséssel kezdtem. Szakítás, óriási artblock, rajzos és lelki válság. Mondoconra a legutolsó napon sikerül összehozni valamit.
Aztán szépen elcsitul minden. Nincs művésztársam, de egyre többet beszélgetek más emberekkel, jön a ~zártosztály~ és az újabb rajzmutogatósdi, alkalmi munkában is találok kedves és egyéb embereket, nevel a világ és a munkahely. Az állandó délelőttözés után sokkal jobban megy a rajz. 
Skiccek születnek, amiket befényképezek és kiszínezek. Majd a fizetésemből megveszem Böbét, a Wacom Bamboo-t
Egyre kevésbé mangásak a képeim, megtanultam mosolyt rajzolni. Próbálkozom a digivel újra. Az érzelmeket annyira nem tudom még ábrázolni és anatómiával is kezdenek gondok adódni (rég nem tudtam elmenni rajzra), új mániám pedig a nyakrajzolás és a felülnézetes perspektíva lett.
Sok projektbe fogunk bele többen is és fejlődöm, több dolgot is átveszek másoktól.
A legkiemelkedőbb talán az Álom sorozat, ami egy nem túl pozitív, de annál kedvesebb rajzegyüttes, főszerepben egy angyallal és történetével. 
Az új emberek közül pár közelebb kerül hozzám, barátságok születnek és egy új kapcsolat. Megszületik Fran, aki ekkor még egy kócos-pimasz, de félénk leányka, aki imád berúgni az almabortól és kavarni emberek álmaival -és MAGUS karakter.

2013: JESSZUSOM EGY DD!!! Nagyjából ez volt az összegzése az évnek xD Megkaptam életem első és lehetségesen utolsó Daily Deviation-ját és váratlanul ért, meg kell mondjam. Itt is van magánéletileg minden szép és rossz, amit csak el lehet képzelni, emberek jönnek-mennek, barátságos kapcsolatok mérgesednek el. 
Még év elején a fejembe veszem, hogy én bizony kitanulom a régóta áhított cartoon-anthro dolgot, mondanom sem kell, iszonyú dolgok születnek a próbálkozásaim során. Tudom ezt jól. Álmokat rajzolok még mindig, megszületik a fursonám, akit később elnevezek Patricknek. Böbe miatt főleg digitálisan alkotok, hanyagolom a tradicionális technikákat, de sokat kísérletezgetek a digitális festéssel és technikákkal több-kevesebb sikerrel. Élvezem is és ez látszik. Fran jelleme mélyül és teljesen más karakter lesz belőle, amilyennek először terveztük és kap egy khál bajtársnőt maga mellé, ha Hecatos barátunk nem lenne elég neki.
Rengeteg régi projektembe kapok bele, karakterleírásokat és karakterlapokat csinálok versenyre és magamnak, sőt, versenyt szervezek! Utólag nem látom bölcs döntésnek :'D Új karakterek is születnek a fő történetemhez (Dath és Natalie), de amolyan fellángolások és vicces humanoidok ők a kezdődő anthro és jószágáradatban :l Egyébként pedig elkezdek pixelezni, nem nagy dolgokat, de deves ikonnak bőven elég. Átveszem a Secret-Angels csoport segítő adminjának helyét és ajándékozásokat vezetünk le. Teljesen rászoktam az exchange-ekre és ajándékozásokra. Adoptokat is gyártok... szóval tényleg belenyúltam mindenbe ebben az évben, amibe csak lehetett. 

2014: Hű... mivel is kezdjem a mostani évet? Látom a fejlődést. Igen nagy kanyart tettünk meg az előzőekhez képest.
Volt egy monitorváltás és a 2013-ban megkezdett színpaletta csere befejeződött, így már kevésbé szürkék a képeim. Feltűnő a sok rózsaszín. Patrick kiforrott, ha az anthro stílusom nem is.
Méég mindig szeretek álmokat rajzolni és teljesen ellepték a lapokat a kedves alteregók és a kitalált állatok. Dübörög a pókcica biznisz, annyira tetszenek és jól eltaláltam elsőre, hogy fájó elhagyni őket (nem mellesleg imádom nézni a hüledezést és jajveszékelést amit kiváltanak, én mindig röhögök ezen, gonosz dolog). Aztán becsatlakoztam sárkányt nevelni a Flight Rising nevű oldalra és onnan is rajzoltam a kedvenceim. Giftartból nem akadt sok, de azok mind nagyobb lélegzetvételűek. A "2014 az ajándékozás éve" játékot teljesen buktam a nyári leállás és az őszi munka miatt és valljuk be, a requestet nem erőlteti az ember, ha jobb dolga is van.
Felbátorodtam és materializálódott a rajzaimon a tettestárs (áh, de nevezzük nevén a gyereket: szia Árpi o/), sok kisebb ajándékrajzot szenteltem neki és az álmaimból kiszedtem több karaktert is (lásd: Eligazita's: A'lmok ). Hiába nem vagyok az alteregók híve, valahogy ők kerültek előtérbe. Egyszerűen rájöttem, hogy ha nincs ideje az embernek olyat rajzol, ami könnyű, kézre esik és jól esik a lelkének -szóval magát vagy macskát.  Vagy chibit. Főleg chibi adoptokat és commissionokat csináltam, már ha nem magamnak rajzoltam. Azért élveztem, ebben is fejlődtem bőszen. Az exchange még mindig a mániám, egyszerűen kihagyhatatlan, mert teljesen szokatlan dolgokat kell alkotni határidőre...mondtam már, hogy imádom a kihívásokat? (És megnehezíteni az életem?) Év végére sikerült újra nyeregbe kerülnöm és sokat rajzolni, még munka mellett is. Összehoztunk párommal collab állatokat és az alteregóinkkal is bőszen szórakozunk (plusz lett brOTP-m, ne mondjátok, hogy nem láttátok).